Sok id�m volt gondolkodni, hogy milyen �lland� bejegyz�sekkel jelentkezhetek, hiszen az �letem nem olyan �rdekes �s el�g csapong�. Id�k�zben v�g�l mindig ugyanoda lyukadtam ki: a k�nyvek.

Rengeteg feln�tt ismer�s�mt�l hallgatom azt, hogy a mai fiatalok csak a telefonjukon �lnek, nem is olvasnak. Ilyenkor mindig kik�rem magamnak az �ltal�nos�t�st. Ugyanis az �n �letem nagyr�szt a k�nyvek k�r�l forog. Mondjuk az any�m pont nem �r�l ennek, v�lem�nye szerint t�l sok k�nyvet veszek, helyette ruh�kra k�ne k�ltenem a p�nzt. �n viszont �gy gondolom, hogy ez m�giscsak a saj�t d�nt�sem, r�ad�sul a zsebp�nzemb�l fizetem, ergo abb�l azt veszek ami j�l esik. Na mindegy, nem err�l akarok most �rni.

Szeretek olvasni. Szeretem a karaktereket, hogy szinte megelevenednek a lapok k�z�tt. Szeretem k�nyvbeli vil�gokat, a helysz�neket, az �lm�nyt, amit ny�jtanak. Szeretem, hogy az olvas�s kikapcsol. Szeretem k�zbe venni az �j k�nyveket, megsimogatni �ket a polcomon vagy a k�nyvesboltban, �s nan�, hogy t�mogatom a k�nyvillat� parf�m�t. K�nyvfanatikus vagyok, �s b�szk�n v�llalom.

M�g gyerekkoromban kezd�d�tt. Ap�val havonta-k�thavonta bet�rt�nk a k�nyvesboltba, ahol �n bor�t� alapj�n v�lasztottam egy k�nyvet, amib�l azt�n � hangosan felolvasott nekem. M�r kicsik�nt is teli volt a k�nyvespolcom.

Valamikor negyedik oszt�ly k�rny�k�n jutottam el arra a szintre, hogy m�r magamt�l is olvasn�k. Akkor is Ap�val mentem, �s megvett�k A l�ny, aki tud rep�lnit. Ha j�l eml�kszem az volt az els� nagyobb l�legzetv�tel� reg�ny, amit magamt�l olvastam. �s ut�na m�r nem volt meg�ll�s. �t�dikben m�r A Da-Vinci k�dot faltam, hatodikban A katedr�list. 2014-ben sz�z k�nyvet olvastam el, tavaly csak sz�zh�szat, de a k�zelj�v�re k�tsz�z a c�l.

Egy biztos: k�nyvmolynak lenni nem szok�s, k�nyvmolynak lenni �let�rz�s.