Amikor ut�na sz�molva konstat�ltam, hogy m�r lassan t�bb, mint �t napja nem mozdultam ki a lak�sb�l, �s ledar�ltam k�t �s f�l �vadot k�t k�l�nb�z� sorozatb�l, r�j�ttem, hogy menthetetlen�l antiszoci�lis pillanatokat �lek. 

Eg�sz �vben erre v�rtam, erre az elszigetel�d�sre, csendre, nyugalomra. Most viszont �gy �rzem, meghalok az �res falak k�z�tt. Itt van a l�bamban a mehetn�k, csak azt�n mindig eszembe jut, hogy k�r�lbel�l h�rom olyan ember van, akivel j�l is �rezn�m magam, ak�rhova menn�nk, �s �k nem mindig �rnek r�. Sz�val le kell nyugtatnom a kalandv�gyamat.

Addig viszont elsz�rakoztatom magam: k�ztudottan igazi bagoly vagyok, �s im�dom a ny�rban, hogy sim�n fenn lehetek hajnalig, mert nem kell �breszt�re kelnem. Ma reggel egy "mi�rt ne" felki�lt�ssal reggel �tkor kilibbentem az ajt�n, �s kis�t�ltam a kertekhez a h�zunk mell�. �n naplemente-p�rti vagyok, de valahogy a napfelkelt�knek is van egy felszabad�t� hangulata. Tudj�tok, hogy p�ld�ul reggel pasztell lila az �g, lassan fordul valami vil�gosk�k �rnyalatba, �s a naplement�kkel ellent�tben itt nem uralkodnak a narancs �rnyalatok. Nagyon friss �rz�s volt �llni kinn a cs�p�s hidegben dideregve, pasztell sz�nekkel k�rbev�ve, mad�rcsicserg�st hallgatva. Nem voltak sem emberek sem aut�k az utc�n, �s szinte olyan �rz�s volt, mintha eny�m lenne a vil�g. M�r sz�ks�gem volt erre, mert ez egy szelet volt a habos szabads�gb�l.