Vicces, hogy elhittem, hogy én majd tudok blogolni a suli mellett. Őszinte leszek, olvasni és néha aludni sincs elég időm, cska szomorú pillantásokat vetek az oldalra. Bennem van, hogy kéne folytatni, de van egyáltalán értelme? Már magam sem tudom.

Idén sikerült teljesne motiváltan kezdenem az évet, próbálok rászokni a tanulásra. Meghoztam néhányt döntést, végre ésszel és nem szívvel, amolyan szeretetsztrájkot tartok. Ez szerencsére csak egy embert érint, de elmondhatom, hogy csak erőt kellett vennem magamon. Egyszer-kétszer még azért fájdogál a dolog, viszont hatalmas megkönnyebbülés volt leadni ezt a terhet. Kezd visszaállni a "független, lelkierős" állapotom, szóval boldgoság van.

Igyekszem hétvégente írni valami bejegyzés féléket, ha bírom, és ha érdekel egyáltalán bárkit is.